Szenvedélyes pénzköltők
A vásárlási mánia rituálévá nőheti ki magát
Úgy egy évvel ezelőtt jelent meg a hazai mozikban az "Egy boltkóros naplója" című film. A megmosolyogtató, másfelől megindító történet mozgatórugójául szolgáló vásárlási mániáról azonban csak kevesen tudják, az bizony egy komoly betegség.
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A-
Főképp a nők tudják, micsoda örömet jelent egy-egy vásárlás után új szerzeményekkel a birtokunkban hazamenni. A baj akkor kezdődik, ha a vásárláskor érzett öröm szinte már a szenvedélyünk, s mindent: családot, időt, pénzt ennek rendelünk alá. A "boltkórosság" épp olyan szenvedélybetegség, mint az alkoholizmus, a drogfüggőség vagy a dohányzás - vélekedik Kárpáti Róbert, a Fejér megyei Szent György Kórház pszichiátriájának vezetője.
- Akkor alakul ki a vásárlás-függés is, ha az élet egy más területén hiányzik valami - vélekedik a szakember. - A boltkóros emberek valamilyen szinten az életük "defektjét" próblják pótolni a vásárláskor érzett örömmel.
Az újdonság, a szerzés, a birtoklás varázsa azonban nem hosszú életű, s maximum a vásárolt áru első használatáig (de sokszor csak a shoppingolásbol való hazatérésig) tart.
- Ez az örömérzés tehát rövid időre szól, ezért kell újra s újra vásárlókörútra indulnia az embernek. Ez épp olyan, mint a cigaretta, amelyet nem tud letenni a dohányos. Ám ebben az esetben a boltkórosok nagy részére jellemző a depresszió vagy a viselkedészavar, amelyet külső ingerekkel igyekeznek csökkenteni - így a szakember, aki szerint a kényszeres vásárlók nem mennek orvoshoz, nem kezeltetik magukat, addig legalábbis biztosan nem, amíg pénzük van. Utána pedig a tartozásokkal vannak elfoglalva... De mégis, mi lehet a megoldás? Kárpáti Róbert szerint elsősorban az alapproblémát kell feltárni, legyen az bármi: unalmas házasság, félresiklott karrier, megvalósulatlan álmok, bármi. Ezeket kell először orvosolni ahhoz, hogy utána a vásárlás-szenvedély is terítékre kerülhessen. Ekkor ugyanis választ kaphat a boltkóros arra, miért volt szüksége valamilyen külső, egyszerűen megszerezhető örömre, sikerre a boldogsághoz. A shopping-mánia viselkedésterápiával, pszichoterápiával gyógyítható. S mivel hangulati betegség, ezért az egyszerű gyógyszeres kezelés nem elegendő.
Nap mint nap reklámok zúdulnak ránk, melyek másról sem szólnak, mint hogy mit vásároljunk meg azért, hogy boldogok legyünk. Így meglehetősen nehéz kezelni a betegséget. Senki sem szeret lemaradni, éppen ezért a fogyasztás nem csak a jólét ismérve. A vásárlási mánia mindezek ellenére nem egy újkeletű betegség, erről már a 19. században is írtak. De valójában honnan tudhatjuk magunkról, hogy még normálisak vagyunk, vagy már függők? A szakirodalom úgy tartja, mániáról akkor beszélhetünk, amikor valaki ezzel próbálja levezetni a feszültséget, s ez már romboló hatással van nem csak pénzügyeire, de emberi kapcsolataira is. A függőség amolyan rituálévá is kinőheti magát, melyet már nem csillapít az egyszerű kirakatnézegetés. A boltkór kialakulásában a fiatalok a legveszélyeztetettebbek. Azonban nem esik mindenki a szenvedély csapdájába.
- Szeretek vásárolni, de csak amolyan egészséges mértékben. Persze a szokásaimat nagyban befolyásolja a pénztárcám is. Azonban sokkal fontosabb célt tűztem ki magam elé, katonaorvosnak készülök - mesélte Vicena Viktória. A fiatal székesfehérvári lány legalább olyan hévvel és szenvedéllyel mesélt álmáról, hogy az orvosi egyetemre készül, mint arról, hogy a plázákban, bevásárlóközpontokban milyen akciókra csábul el. - Néha persze elfog a vágy, megveszek egy-két ruhadarabot. Leginkább akkor, ha boldog, ha szerelmes vagyok. Olyankor a ruhák, azon belül is a fehérneműk válnak célponttá. Ha szomorú vagyok, akkor bánatomat a táncba folytom. Számomra olyankor a mozgás jelenti a gyógyírt - tette hozzá a fiatal lány, aki bár néha enged az akciók csábításának, korántsem függő.
A Budapesti Corvinus Egyetem és az ELTE Addiktológiai Tanszéki Szakcsoportja 2710 embert, 18 és 64 év közöttieket kérdezett függőségeikről, a kutatásból kiderült, hogy a népesség 1 százaléka, 100 ezer ember kényszeres vásárló. Ők azok, akik nemcsak a szükségleteik kielégítésére térnek be a boltokba, hanem rendszeresen eljárnak a szabadidejükben is vásárolgatni. Jellemzően önmaguknak vesznek holmikat, főként ruhákat vagy cipőket, és sok a táskavásárló is. A különös betegségtől főként a nők szenvednek, de szép számmal akad a boltkórosok között férfi is. A kényszeres vásárlók átlagéletkora 32 év, azaz főként a fiatal felnőttek hajlamosak a féktelen pénzköltésre.
- Akkor alakul ki a vásárlás-függés is, ha az élet egy más területén hiányzik valami - vélekedik a szakember. - A boltkóros emberek valamilyen szinten az életük "defektjét" próblják pótolni a vásárláskor érzett örömmel.
Az újdonság, a szerzés, a birtoklás varázsa azonban nem hosszú életű, s maximum a vásárolt áru első használatáig (de sokszor csak a shoppingolásbol való hazatérésig) tart.
- Ez az örömérzés tehát rövid időre szól, ezért kell újra s újra vásárlókörútra indulnia az embernek. Ez épp olyan, mint a cigaretta, amelyet nem tud letenni a dohányos. Ám ebben az esetben a boltkórosok nagy részére jellemző a depresszió vagy a viselkedészavar, amelyet külső ingerekkel igyekeznek csökkenteni - így a szakember, aki szerint a kényszeres vásárlók nem mennek orvoshoz, nem kezeltetik magukat, addig legalábbis biztosan nem, amíg pénzük van. Utána pedig a tartozásokkal vannak elfoglalva... De mégis, mi lehet a megoldás? Kárpáti Róbert szerint elsősorban az alapproblémát kell feltárni, legyen az bármi: unalmas házasság, félresiklott karrier, megvalósulatlan álmok, bármi. Ezeket kell először orvosolni ahhoz, hogy utána a vásárlás-szenvedély is terítékre kerülhessen. Ekkor ugyanis választ kaphat a boltkóros arra, miért volt szüksége valamilyen külső, egyszerűen megszerezhető örömre, sikerre a boldogsághoz. A shopping-mánia viselkedésterápiával, pszichoterápiával gyógyítható. S mivel hangulati betegség, ezért az egyszerű gyógyszeres kezelés nem elegendő.
|
Nap mint nap reklámok zúdulnak ránk, melyek másról sem szólnak, mint hogy mit vásároljunk meg azért, hogy boldogok legyünk. Így meglehetősen nehéz kezelni a betegséget. Senki sem szeret lemaradni, éppen ezért a fogyasztás nem csak a jólét ismérve. A vásárlási mánia mindezek ellenére nem egy újkeletű betegség, erről már a 19. században is írtak. De valójában honnan tudhatjuk magunkról, hogy még normálisak vagyunk, vagy már függők? A szakirodalom úgy tartja, mániáról akkor beszélhetünk, amikor valaki ezzel próbálja levezetni a feszültséget, s ez már romboló hatással van nem csak pénzügyeire, de emberi kapcsolataira is. A függőség amolyan rituálévá is kinőheti magát, melyet már nem csillapít az egyszerű kirakatnézegetés. A boltkór kialakulásában a fiatalok a legveszélyeztetettebbek. Azonban nem esik mindenki a szenvedély csapdájába.
- Szeretek vásárolni, de csak amolyan egészséges mértékben. Persze a szokásaimat nagyban befolyásolja a pénztárcám is. Azonban sokkal fontosabb célt tűztem ki magam elé, katonaorvosnak készülök - mesélte Vicena Viktória. A fiatal székesfehérvári lány legalább olyan hévvel és szenvedéllyel mesélt álmáról, hogy az orvosi egyetemre készül, mint arról, hogy a plázákban, bevásárlóközpontokban milyen akciókra csábul el. - Néha persze elfog a vágy, megveszek egy-két ruhadarabot. Leginkább akkor, ha boldog, ha szerelmes vagyok. Olyankor a ruhák, azon belül is a fehérneműk válnak célponttá. Ha szomorú vagyok, akkor bánatomat a táncba folytom. Számomra olyankor a mozgás jelenti a gyógyírt - tette hozzá a fiatal lány, aki bár néha enged az akciók csábításának, korántsem függő.
A Budapesti Corvinus Egyetem és az ELTE Addiktológiai Tanszéki Szakcsoportja 2710 embert, 18 és 64 év közöttieket kérdezett függőségeikről, a kutatásból kiderült, hogy a népesség 1 százaléka, 100 ezer ember kényszeres vásárló. Ők azok, akik nemcsak a szükségleteik kielégítésére térnek be a boltokba, hanem rendszeresen eljárnak a szabadidejükben is vásárolgatni. Jellemzően önmaguknak vesznek holmikat, főként ruhákat vagy cipőket, és sok a táskavásárló is. A különös betegségtől főként a nők szenvednek, de szép számmal akad a boltkórosok között férfi is. A kényszeres vásárlók átlagéletkora 32 év, azaz főként a fiatal felnőttek hajlamosak a féktelen pénzköltésre.
