A II. világháború még ma is kísért
Párduc tank maradványaira bukkantak Vereben!
FMH - A Velencei-tó térségében zajlott II. világháborús csatákból még ma is kerülnek elő mára elfeledett és megrázó tárgyi emlékek.
|
Vereben Molnos Levente is szembesült a múlt emlékeivel, kertjében több háborús emléket talált - bár itt jegyezném meg, hogy nem messze házától található a Vereb Vitéz honfoglalás kori sírja is. A sok háborús maradvány arra inspirálta, hogy megkereste a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakembereit, s megszervezte a háborús leletek szakszerű feltáratását és leletmentését. A Hadtörténeti Intézet hadirégész kutatójának, Négyesi Lajosnak vezetésével került sor a leletek bemérésére és a feltárásra. A március 13-i telet idéző szélben, néha havazásban egy kis csapat kezdte meg a feltárást. Azt tudták, a mérések alapján, hogy nagy tömegű valamit találnak, sőt a közelben egy 500 méter sugarú körben már kiástak az elmúlt években egy P-V PANTHER harckocsit, amely a 721. német páncélvadász osztály ismeretlen számú páncélosával harcolt a térségben, és egy T-34-es orosz harckocsit, amely a 2. szovjet gárda-gépesített hadtest 82 páncélosának tagja volt. A leletmentésben részt vettek a Magyar Honvédség tűzszerészei is, illetve a Hadisír Gondozó Szövetség munkatársai.
|
Az első ásónyomuk után sorban kerültek elő a harckocsi darabok, amelyek alapján sikerült a beazonosítás, P-V PANTHER, azaz közismert nevén egy Párduc német harckocsi maradványai kerülnek elő. Több ízben meg kellet szakítani az ásatást az előkerülő repeszgránátok kiemelési idejére, amelyeket a tűzszerész szakemberek rögtön lehelyeztek a speciális homokágyban a szállító járművükön. Mindenki reménykedett, hogy esetleg egy egészben lévő harckocsi kerülhet elő, bár ez ma már olyan ritka, mint a fehér holló. Ugyanis a felhasználható darabokat a lakosság annak idején kiszerelte és elvitte további hasznosításra. A roncs maradványok gyűltek, és kerültek elő emberi maradványok, kar, koponyadarab, oldalborda és egyéb csontok is, amelyek külön dobozba kerültek elhelyezésre. Kurcz Mária polgármester asszony elmondta, hogy mivel azonosító jelzés, az úgynevezett dögcédula nem került elő, valószínű, hogy a maradványokat a verebi temetőben a leventék sírjánál helyezik örök nyugalomra. A hadisír gondozók valószínűsítik, hogy a maradványok a találatot kapott harckocsiban lévő német katonáé, vagy katonáké lehetnek, mert több megégett csont is volt köztük. A harckocsi maradványait valószínű, hogy a községbe 1945. március 20-a után visszatelepülő lakosság temethette be.
Az előkerült leletek Vereb községben maradnak, s később gondoskodnak a bemutatásukról, kivéve a lőszereket, melyeket a tűzszerészek semmisítenek meg.
Az eseményen hivatalos személyként, TV-s stábként, tudósítóként, barátként és egyszerű érdeklődőként sokan vettek rész. Többen Dr. Molnos Levente úr lakását vették igénybe, a melegedésre, de ő arra is készült barátaival együtt, hogy ez a nap ne csak egy leletmentésé, hanem a múlt tragédiájából tanulva, mára a közösségépítés és a barátság és az egyűvé tartozás jelképévé váljon.
Címkék: II. világháború, vereb, párduc, hadtörténeti intézet
- imi |
- 2010 03 16 |
- 22:27
gábornak --idézem a kezdő sort---Vereb község területe is részese volt a II. világháború egyik legsúlyosabb eseménysorozatának----itt egy ici pici szó nincs róla és később sem , hogy ezt a cikkíró Magyarországi csatákra érti.Olvasd el mégegyszer ha nem tudtad volna ezt a sima kijelentő mondatot értelmezni.Ezt ne macerának vedd hanem ez egyszerű értelmezése amit leírt a cikkíró.Esetleg odaírhatta volna és akkor mindjárt más , de nem tette.
A legsúlyosabb csata hazánkban a Budapesti csta volt. Gondolom ebben egyetértünk. Utána a debreceni csata.Ehhez a két csatához képest a Margit-vonalat sokal kisebb harcok árán törték át ill. kerülték meg.
A hadtörténészekről meg annyit, hogy már 65 éve véget ért ezem a tájon a II.világháború. Ez egy emberöltő. A minap volt a tévében egy öregemberről riport aki elmondta , hogy a budai hegyekben (még lakott területeken is !!) több ezer ki nem hantolt katona van ellásva. Azt is elmondta, hogy mennyi ideig tart egy sír hivatalos exhumálása ,beazonosítása újratemetése.Szóval nem igazán látom , hogy nagyon törnék magukat. Pedig még tíz év és talán alig alig találnak majd élő embert akik ezen harcokban résztvettek, tudnak valamit mondani , tenni.Ha így haladunk még a II.világháború után 100 évvel is ezeket fogjuk mondani. Csak szép lassan egyszer csak meg lesz. Ha Levente úr rájuk várt volna akkor az Ő életében nem biztos , hogy megérte volna amit most elkzdett.
- Tóbiás |
- 2010 03 16 |
- 14:52
imi,
inkább ne mondj semmit. Mndenkinek jobb lesz.
- gábor |
- 2010 03 16 |
- 14:40
Imi, ha te is tanultad volna a történelmet, akkor tudhatnád, hogy a legsúlyosabb csaták a Margit-vonal áttörésekor voltak.
- cam |
- 2010 03 16 |
- 13:20
Kedves Imi!
Helyénvaló a gratuláció a helyi civileknek és különösen a telek tulajdonosának, de nem helyénvaló belerúgni olyan emberekbe, akikbe úgy rúgsz, hogy fogalmad nincs arról, mi a munkájuk. A hazai hadtörténészek sokféle tevékenységének egyik része az, hogy szakszerűen és többek között a kegyeleti szabályoknak megfelelően tárják fel az ilyen maradványokat. Ezt más a törvény szerint nem is teheti szerencsére. Ezzel megóvják annak a szerencsétlennek az emlékét, akit a maga által elszenvedett politika Magyarországra küldött elpusztulni. Őket ugyanolyan tisztelet illeti meg, mint a Don-kanyarba, korábban Doberdóhoz és más helyekre küldött besorozottként az idióta magyar politika. A feltárásnak emellett történeti, technikai tanulságai is lehetnek, amiket ugyancsak érdemes levonni.
- ernő |
- 2010 03 13 |
- 23:48
ugyan már kacsa az egész



iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter



















Hozzászólások »
Eddig összesen 6 hozzászólás érkezett.