Kár, hogy vége lett
Ritkán nézek tévét.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Sorozatot pedig soha. A kilencvenes években vetített, Cattani felügyelő a maffia elleni sziszifuszi küzdelmét bemutató Polip volt az utolsó, amelynek kíváncsian vártam a következő epizódját. Nagy dolognak kellett hát történnie, hogy a családom ismét a képernyő elé csábított, ráadásul nem is heti, hanem napi rendszerességgel. A palota ékköve a 16. századi Koreában játszódik, és a király első női orvosának a történetét meséli el. Korhű kosztümök, fordulatos cselekmény és gyönyörű nők. Akik egyáltalán nem egyformák! A film igazi családi mozi: az erőszak csak utalásszerűen jelenik meg, a szereplők udvariasan és választékosan beszélnek, a hősnőnek pedig csak a harmincadik részben fogja meg először a kezét a szerelme. A film jó propagandája volt a Távol-Keletnek, ahol eszerint már a 16. században működtek ispotályok, és - szervezett keretben - ápolónőket is képeztek. A hősnővel olyan erényeket kedveltek meg a gyerekeim, mint az alázat, az önfeláldozás, a megbocsátásra való képesség.
